váci piar biciklitúra Rómába - 2012 - Utolsó kommentek
blfr7@https://blog.hu
©2024 blog.hu
https://mindenut.blog.hu/2012/08/11/2012_08_11_roma_6_nap_indulas_haza/full_commentlist/1#c17572684
Válasz erre: 2012.08.11. | Róma, 6. nap: indulás haza
2012-08-18T15:43:49+02:00
2012-08-18T15:43:49+02:00
Juhász Gábor
http://blog.hu/user/147090
San Pantaleon, Kalazanci Szent József szobája és ereklyéi, piarista himnusz. A fagyit kihagyom, utolsó euróimon (12-vel még mindig tartozom) veszek egy pólót, ha már mosni nem volt időm. Ebéd, pakolás, mise. A buszba 30 bicikli is befér, végül a 16 is sok lett. Tele van cuccal a busz, az emberek alig férnek be. 55+2 személyes, én vagyok az 56. A csomagok hátán utazom. Alvás van, de a fáradtság nem szűnik. Párok rendeződnek, van, ami nagyon zavaró. Apropó, Kendével Rómában szinte egy szót sem tudtam váltani. „Jó reggelt!” „Ne dohányozzál!” Szlovéniában hűvös az éjszaka. Végre. Tibor Fonyódon, Virág Siófokon száll ki. Aztán a Németh csapat Pesten (majd jönnek kocsival Vácra). Nagyon jól jöttünk. Rámolás újra, már mindenki menne haza. Itt-ott egy polifoam, sisak, kerék keresi a gazdáját. Lebontom az utánfutót. Elköszönünk. Maradok misén, Gutbrod tanár úrral megyünk a barátokhoz. Csak fél kilencre érek haza. Már nagyon vártak.
https://mindenut.blog.hu/2012/08/10/2012_08_10_roma_5_nap_a_barokk_roma/full_commentlist/1#c17572679
Válasz erre: 2012.08.10. | Róma, 5. nap: a barokk Róma
2012-08-18T15:43:00+02:00
2012-08-18T15:43:00+02:00
Juhász Gábor
http://blog.hu/user/147090
Reggel a halkrémet Peti készíti. Nem tettünk bele fokhagymát. Csak pár gerezddel. A mai élmények: a mennyezet az Il Gesuban, ima egy kápolnában, Caravaggio festményei, Sziénai Szent Katalin sírja. Átmegyünk a Vatikánba délután, nem készítettem ennivalót, keresek egy boltot. Nem lehet kártyával fizetni, csak 5 euró feletti vásárlás esetén. Veszek pár kiló banánt. Az eladó érdeklődik is a fogyasztási szokásaimról. A téren kiosztom. Kupola. A Szent Pétert nem lehet végignézni. Megyer József írja Váry Gellért piaristáról (ő rajzolta le az összes piarista iskola és templom képét, ami a hátsó lépcsőházban iskolánkban is ki van állítva), hogy szívesen mutatta be magyaroknak a Bazilikát, amikor végigért az egyik oldalon azt mondta, hogy a másik oldal pedig pont ugyanilyen. Az altemplomba nem jutunk le. Mise van 5-től a szentélyben, így azt lezárják. Várunk. Ismét látom az Urunk színeváltozását Raffaello nyomán (10 évig készült mozaikból). XI. Ince sírja érdekes még (Buda visszafoglalása). Vacsora után egy kis bor mellett megosztjuk egymással élményeinket az útról. Már szépülnek az emlékek. Pedig Brigi megfogadta, hogy soha többet. Ádám még csak az első napért tud igazán lelkesedni. Marci a lemaradást is nagy megnyugvással fogadta. Az Assisi előtti hegyen való átkelés bekerül a legendáriumba. (Az Iveco is; Assisiben hol lesz a szállás? Az Iveco szervizben.) Gábor és a péntek (felgyújtom a biciklit). Eszter köszönte, hogy elviseltük. Tényleg. Egymásra tudtunk támaszkodni. Csongor bizonyított. Lóci, Peti felkészületlenül jöttek. Jánosnak a kerékpárja egy kicsit kedvét szegte. Én próbáltam Krisztus keresztjéből erőt meríteni, hogy jól szenvedjek. Lesz miről mesélni. Lehet belőle táplálkozni. Ha szét is szakadtunk, mindig egymásra találtunk. Átéltük, megéltük, túléltük.
https://mindenut.blog.hu/2012/08/09/2012_08_09_roma_4_nap_roma_templomai/full_commentlist/1#c17572674
Válasz erre: 2012.08.09. | Róma, 4. nap: Róma templomai
2012-08-18T15:42:10+02:00
2012-08-18T15:42:10+02:00
Juhász Gábor
http://blog.hu/user/147090
Talán az általam leginkább várt program következik, a középkori templomok. Metrózunk. A Laterán után három templom is zárva van. Matyi feladja a képeslapjait, a San Pietro in Vincoli mellett érjük utol a csapatot, akik a tanár úr bemutatását hallgatják (szűk út, kocsik alig férnek el, némelyik mozgásba hozza az álló robogót). A templom zárva van, de ezt ők még nem tudják, hátulról jöttek. Juhász tanár úr is szeretne valamit mondani… A Santa Maria Maggiore végre nyitva van, majd utazunk a Szent Pálhoz. Pálhoz, aki fogolyként érkezett meg végül Rómába (Jeruzsálemben a császárhoz fellebbezett, több gyilkossági kísérletet úszott meg, talán ezzel kimenekül a veszélyes zónából, csakhogy a császár környezetében is van egy-két ellenséges személy, az Apostolok Cselekedetei nem számol be a haláláról, pedig a közeli munkatársa, Lukács írta, érdekes). Van lehetőség a templom után Ostiába menni (Tiborral), és van lehetőség a kimaradt templomok meglátogatására (velem). Marci, Kati, Sebi és Laci választják ezt a programot. A San Clementét kár lett volna kihagyni. Még egy plusz programot is megpróbálunk beiktatni, a kapucinusok templomát, hétig van nyitva, de fél hétig be kell menni, két perccel maradtunk le. Feladom a képeslapokat. Este felpakoljuk a sátrakat és a bicikliket (13 db) az utánfutóra és a tetőcsomagtartóra. Halászék másnap indulnak. Varga Peti elrepült.
https://mindenut.blog.hu/2012/08/09/2012_08_08_roma_3_nap_az_antik_roma/full_commentlist/1#c17572668
Válasz erre: 2012.08.08. | Róma, 3. nap: az antik Róma
2012-08-18T15:41:21+02:00
2012-08-18T15:41:21+02:00
Juhász Gábor
http://blog.hu/user/147090
Végre megírom a képeslapokat, az Aracoeli-nél, Titus diadalíve mellett. Összesen kilenc darab: 5 rokon, 3 kolléga és a papunk. Az ókori Rómában Tibor kalauzol minket. Tetszik a Capitolium, a monéta, az írógép kifejezés, a Palazzo Venezia (visszafelé még a San Marco-ba is benézünk páran). Este vízilabda elődöntő az olaszokkal. Nem megy a játék, nincs elég szufla az egyenlítéshez, sok az öreg, Szécsi és a védekezés nem túl acélos.
https://mindenut.blog.hu/2012/08/09/2012_08_07_roma_2_nap_ostia_antica/full_commentlist/1#c17572662
Válasz erre: 2012.08.07. | Róma, 2. nap: Ostia (Antica)
2012-08-18T15:40:24+02:00
2012-08-18T15:40:24+02:00
Juhász Gábor
http://blog.hu/user/147090
A mai program Ostia. Mivel már jártam Ostia Anticában, meg a tengerparton is, alternatív programot szervezek: Castel Gandolfo, a pápai nyaraló és a Lago Albano. Természetesen kerékpárral. Hujbert Áron és Sebi jelentkeznek. Különösebb kavarás nélkül jutunk ki a városból a Via Appia Nuován (érintve a Santa Maria Maggiore-t és a Lateránt). Az út forgalmas, de nem túl hosszú, Castel Gandolfóba emelkedőn jutunk be. Svájci gárdisták állnak a kapuban, Áron és Sebi elmondja, hogy kik vagyunk, nem dobódnak fel igazán a hírtől. A pápa ittléte felől is érdeklődünk, igenlő választ adnak. Sebi ennek ellenére lemufurcozza őket. Legurulunk a tópartra (krátertó). Fürdésre ideális hely, alig vannak, megfelelő a hőmérséklet is. A napágy 5 euró, de nem kell használni, bár a földön a hangyák az urak. Sebivel kinézünk egy közeli hegyet, Áron visszamegy a szállásra. Újra felmegyünk a kráter peremére, gyönyörű kilátás. A Monte Cavóra igyekszünk, 950 méter, Bangha Béla szerint nagyszerű a kilátás. Egy utat elnézünk, de a mindig felfele taktika beválik, bár idővel az útból turistaösvény lesz. A hegytető katonai övezet, kilátás semmi. Még jó, hogy nem lőnek le. Visszafelé nagyobb tévesztés, az utat, amin menni kívántunk, balra jelezte egy tábla, én viszont úgy értelmeztem, hogy ez már az az út, és jobbra fordultam rajta. Sebinek felfelé kiesett a hátsó kerék. Vissza a Via Appia Anticán jövünk, varázslatos, pineák, legelésző állatok, macskakő 10 km-en át, nincs forgalom, olykor egy ház, vagy egy kétezer éves emlék. Sebi hasmenéssel küszködik. Benézünk a Szent Sebestyén templomba (épp mise fejeződik be, a papon kívül egy hölgy vett részt rajta), majd a San Callisto katakombákhoz érünk. Természetesen már zárva van. A forgalom felerősödik. Útvonaltervezés a Sebestyén kapu előtt. Rögtön tervezhetjük újra, mert ott nem lehet bemenni. Követjük a kerékpárutat, csak jó felé visz. A zuhanyhoz ma sem jutok be, marad az éjszaka.
https://mindenut.blog.hu/2012/08/09/2012_08_952/full_commentlist/1#c17572654
Válasz erre: 2012.08.06. | Róma, 1. nap: Vatikán
2012-08-18T15:39:13+02:00
2012-08-18T15:39:13+02:00
Juhász Gábor
http://blog.hu/user/147090
Augusztus 6. Urunk színeváltozásának ünnepe. Évek óta egyre szorosabb kapcsolatba kerülök az ünneppel, pont az előző római úttól számítható ez. Akkor vasárnapra esett az ünnep és templomba igyekeztünk, éppen odaértünk kezdésre, bár nekem úgy tűnt, mintha késtünk volna, ezért tovább akartam menni, ki is sétáltam, de aztán visszamentem. Olasz és angol nyelven folyt a mise, már nem tudom melyik templomban, a transfiguration szó azonban megmaradt a fülemben. Habár már korábban is többször felidéztük a gimnáziumi osztálytársakkal szóban a szituációt: „Uram, jó nekünk itt lennünk! Építsünk három sátrat, Neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.” A kötődésemet a naphoz megerősítette, hogy a nándorfehérvári diadalhoz kapcsolódik az ünnepnappá nyilvánítása. Azóta, ha tehetem, szentmisén is részt veszek ezen a napon. Ma erre nem került sor, habár nem igaz ez teljesen, mert a délutáni sétámon belefutottam egy latin misébe. A Trinita dei Monti templomba igyekeztem, ahol Prohászka pappá szentelésére sor került, de hétfőn zárva volt, ezért továbbmentem és a szállásunk tőszomszédságában lévő San Andrea della Fratte templomban kötöttem ki, és itt éppen mise volt. (Amúgy itt tartotta első miséjét Maximilian Kolbe, akiről Ptujska Gorában is megemlékeztünk.) A mise végén elénekeltük a Salve, Regina Matert. A vatikáni múzeumban is találtam olyan alkotást, ami az ünnepre figyelmeztetett, habár az egész napomat átjárta ez. Ezért is voltam olyan boldog, hogy bementem a képtárba, pedig már csak 10 perc volt a kijáratnál való találkozóig. János említette, hogy ő Leonardót szereti igazán, szívesen nézne meg tőle festményt. Láttam, hogy van, gondoltam, körbefutom a kiállítást, megnézek egy-kettőt közülük, mondjuk a Leonardót. És aztán Raffaello Urunk színeváltozása című festményébe futottam bele. (A Bazilikában újra találkoztunk vele, mert eredetileg ott volt, csak lecserélték mozaikra.) Nemcsak Jézust ábrázolja dicsősége teljében, Mózessel és Illéssel meg a három tanítvánnyal, hanem az evangélium következő jelenetét is, a holdkóros meggyógyítását, illetve a tanítványok sikertelen próbálkozását vele kapcsolatban. (Éppen ez a szakasz volt a szombat délutáni misében az evangélium.) A múzeumban amúgy is Raffaellóval töltöttem a legtöbb időt, sikerült leülni az általa festett szobákban, kicsit elmerengeni a Dispután és az Athéni iskolán, bár a környezet mormogása, kavargása nem tesz lehetővé különösebb elmélyülést. Hatalmas festő, még biztos, hogy sokat fog mondani a képeivel. (Többet, mint amit a magyar idegenvezető közölt a csoportjával az Athéni iskoláról: ez Platón, ez Arisztotelész, ez Euklidész, ez Diogenész… ez itt a festő. Könyörgöm, legalább annyit, hogy Platón felfelé mutat. Nemrég – két-három éve – mikor filozófiából vizsgáztam, ezzel a képpel kezdtem mondandómat.) A múzeumba való bejutáshoz sokat kellett várni, mikor kijöttünk, már nem volt sor. Az árusok addig kicserélődtek a bejárat előtt. Este kiültem a kapuba, írtam a naplómat. Ez volt a negyedik alkalom, hogy lecsukódott a szemem, az előző három: a múzeum kijáratánál, ahogy leültem, a templomban és a következő napok megbeszélésen. Kicsit még fáradt vagyok. A kapu előtt ülve a boltos nagyon figyel, egyszer oda is jön, mond valamit. Amikor kinyitom a szemem, engem figyel. Közben lassan szivárognak vissza a szabadprogramról. Prontvai Virág megkérdezi, hogy mit írok, történeteket, és belekerülhetne ő is? Nos, ez egy nagyon szép történet.
https://mindenut.blog.hu/2012/08/06/2012_08_05_14_nap_piediluco_roma_397/full_commentlist/1#c17572641
Válasz erre: 2012.08.05. | 14. nap: Piediluco » RÓMA
2012-08-18T15:37:25+02:00
2012-08-18T15:37:25+02:00
Juhász Gábor
http://blog.hu/user/147090
Hajnalban zuhanyoztam, majd lesétáltam a tó partjára. A vízben tükröződtek a környező hegyek. Már nincs sok hátra. Ma reggel is kiemelt program volt a kenyérvásárlás, tea viszont ma reggel sem volt. Peti fogott egy „taxit”, és visszament Ternibe a biciklijével. Mi éppen indultunk Piedilucoból, amikor az ő biciklijét javítani kezdték Terniben. A Római levéllel kelünk útra, a 6. fejezetig jutottunk. Az előző részek tartalmából: Pál Rómába vágyódik, hogy találkozzon az ottani hívekkel, Isten felismerhető a teremtésből az emberi ész segítségével, a zsidók számára még ott van a kinyilatkoztatás és a törvény is, de a körülmetéltség önmagában nem elég, mint ahogy a törvény betűjének betartása sem, a szíved legyen körülmetélt! Habár a világ rendjében (Isten kegyelméből) a rosszból is származhat jó, mi azért ne kövessünk el rosszat, hátha még nagyobb jóhoz juthatunk. A hit többet ér, mint a törvény megtartása, Ábrahám esete is ezt példázza. Ádámmal meghalt minden ember, de Krisztussal feltámadhatunk. Nekünk is meg kell halnunk a bűnnek. A zarándok is meghal egy kicsit. Lemond ételről, italról, alvásról, kényelemről, megfeszíti erejét, megacélozza akaratát, hogy elérje a célját. Az a feladatod, hogy felismerd különleges helyedet a világban, Isten képmásaként szabad vagy, de az Ő szabadsága teljes, a Tiéd csak akkor az, ha az Övéhez igazítod, különben szolga leszel. Annak a szolgája, amit (hamis) istenednek választasz. A maradék házi feladat. Alapvetően gurulni fogunk ma, de senki ne lepődjön meg, ha lesz pár emelkedő. Rögtön emelkedővel kezdtünk. Rietiben tankolás (vasárnap nincs nyitva benzinkút, automatában kell fizetni, eltelik egy kis idő, mire felfogom, hogy a bankkártyám nem alkalmas a műveletre). Aztán újra emelkedők és forró szembeszél, talán ez az utolsó próbatétel? Ebéd egy étterem mellett, de nem sokat időzünk. Halász úr kap egy GPS-t, beprogramozva a szállás (Largo del Nazareno 25). Lejt következik, a szembeszél olykor kimozgatja a biciklit is. Balázs küszködik a térdével. Szomjazás. Megálló Monterotondoban: dinnye, barack, slag. Sebi alszik a földön. Űzzük tovább magunkat a Via Salarián, bár egy kép erejéig megállunk a város határát jelző táblánál, más is állt ott. A körgyűrű után még összefutunk a kocsival egy benzinkúton, egy kanyarban elszállt a cím a GSP-ből, utolsó víztöltés. A Szent Péterhez igyekszünk, letérünk a Salariáról a Via Pinciánára, megállunk megnézni az utat. Jó lesz. A Villa Borghese következik, gyönyörködünk egy sort, a forgalom sem zavar, elérjük a Tiberist. Átkelés a folyón, megijedünk az alagúttól, pedig be kellett volna menni, kavarunk egy picit, majd vissza a folyópartra. Háromsávos az út, átvágjuk magunkat a jobb oldalra, majd egy terelés, de már az Angyalvárnál járunk és máris a Via della Conciliazione macskakövein gurulunk a Bazilika felé, lassan, emelkedett hangulatban; az összes szenvedés értelmet nyer, ezért a pillanatért érdemes volt, még soha nem értem oda sehova ekkora örömben, hálát adtam az Istennek, hogy épségben elvezetett minket idáig, hogy nem próbált meg erőnkön felül, megköszöntem nagymamám és keresztanyám imáit. Közben egy kis kapun át a térre tekertünk majd gratuláltunk egymásnak. Hat óra volt. Végül Peti is befutott, egyedül küzdve a széllel és a szomjúsággal. Képek készítését követően a kékruhások kérésére kitoltuk a kerékpárokat a kordonon kívülre, kint kezdtünk kerekezni két kilométert a kollégiumig. Sanyi GPS-szel navigált minket, nálam nem volt igazán jó térkép, a busz hozta le. Kalász tanár úrék már tegnap megérkeztek Rómába, a szállást pedig jóval előttünk felderítették. Halász úr is bent állt már, a buszosok érkezőben voltak, nem sokkal később már pakoltuk is a cuccokat. Vasárnap lévén a busz megkockáztatta a belvárosba jövetelt (súlyos eurókat ér), és itt pakoltak ki belőle. Egyszerűbb volt, mint a város határába szaladgálni érte. Este igazgató úr tábori misét celebrált. Két zuhany, négy WC, 70 ember. Este üldögélek a zuhanyok előtt, de észre sem vesznek. Lefekszem aludni, hajnalban üres a helyiség.
https://mindenut.blog.hu/2012/08/06/2012_08_04_13_nap_assisi_piediluco/full_commentlist/1#c17572627
Válasz erre: 2012.08.04. | 13. nap: Assisi » Piediluco
2012-08-18T15:34:47+02:00
2012-08-18T15:34:47+02:00
Juhász Gábor
http://blog.hu/user/147090
Kilencre ki kellett pakolnunk a kertet, nagy nehezen sikerült csak. Kenyérnek megint híján voltunk, a kocsi beállt a közeli kapuhoz, addigra sikerült vásárolni, ott reggeliztünk. Mire befejeztük, egészen meleg lett, ezért tekerés helyett városnézés lett a program. Kende és Sanyi elindultak szállást keresni, Lóci, Ádám, Brigi, Ábel és Matyi kicsivel hamarabb, hogy ne kelljen megint éjszaka tekerni (Ádám azért kifogott egy defektet). Nem fogok nagy újdonságot mondani azzal, hogy Assisi gyönyörű, és a meleg ellenére nagyon tetszett a séta. A Szent Klára templom ugyan zárva volt, de Szent Ferenc sírját imádkozva körbejárhattam, Levivel felsétáltunk még a Rocca Maggiore-hoz, útközben bekukkantottunk egy-két templomba. A következő állomás Porciunkula volt, ismét egy bazilika, aminek a közepén egy kápolna van, ezt Szent Ferenc újította fel. Közben meg is ebédeltünk (valószínűleg). Az elindulás kicsit csúszott, aztán a Foligno táblát követve sikerült egy autópályára manőverezni magunkat. Úgy néz ki, hogy tábla után nem szabad menni. A nem táblás út, amit érzésre követtem (meg mások tanácsára), rögtön megfelelő irányba vitt. Eszti és Peti biciklije átmenetileg felmondta a szolgálatot, Esztivel visszatekertünk a kocsihoz a templom mellé, aztán Eszti elnavigálta a kocsit Petihez. A lényeg: öt óra volt, mire elindultunk úgy igazán. Folignoban egy boltból kértünk vizet, majd kiverekedtük magunkat az útra. A tervünket egy defekt keresztezte. Miután a szerelés elhúzódott, Marci maradt hátra utóvédnek (a tegnapi után nem tört ki örömujjongásban, hogy ismét ilyen nemes feladat hárult rá). A többség elindult Spoleto felé. Párszor útközben meg kellett állni, hogy előre- és hátrabeszéljek. (Javaslat a Folignóból kivezető útra, és hírek érkeztek a szállás felől.) Az útjelző táblák többször megtréfáltak (hagytuk magunkat), Spoleto elérését mindig autópályán kínálta, pedig mellette is ment egy oda tartó út. Épp Spoleto előtt ért utol minket Marci és a többi lemaradó. Ott egy autós visszaküldött minket az autópályára vivő útról, és egy mellékúton végül csak megérkeztünk a városba. Félve, hogy ismét autópályára tévedünk, elkerültük a Terni felé vivő utat, de a városban egy fiatalember eloszlatta aggodalmunkat, járható az út kerékpárral is. Még majdnem szállást is ajánlott nekünk, erősen sötétedett már, Varga Peti azonban azt mondta neki, hogy elég erősek vagyunk eltekerni odáig (és még azon túl is persze). Terni 27 km volt, a szállás pedig még 10 km-re onnan, Piedilucoban. Erzsikét megkérdeztem, hogy nem lenne-e jobb kocsival megtenni a hátralévő utat, mert még kemény emelkedők is lesznek. Ő beleegyezett, a kocsi visszajött érte, Lacitól elkértem a lámpát. Amúgy szép tájon vitt az utunk, csak éppen semmit nem láttunk belőle. Megint Csongor ment az élen. Az emelkedő bejött, aztán volt gurulás is. Terniben kóvályogtunk, megint volt benne egy autópálya és visszafordulás. Aztán leírtunk pár hurkot, mígnem egy elágazóban ráakadtunk az SS79-es útra, amin mennünk kellett. A biztonság kedvéért még meg is kérdeztünk valakit, aki azt ismételgette, hogy „semper diritto”, ami reményeim szerint azt jelentette, hogy egyenesen előre, a kezével mintha ezt jelezte volna. Persze az egyenes eléggé kanyargós lett a szerpentin miatt. Marmorénél jártunk, amikor felhívtam Ábelt, hogy a szállást miként találjuk meg. Mondott pár információt, de azzal nem éreztem magam kisegítve, ezért kár volt felébreszteni. Pont Piediluco határában ért utol minket a kocsi, és mutatta az utat befelé. Éjfél előtt pár perccel érkeztünk meg. A meleg vacsoráról ismét le kellett mondanunk, megettük az egyik konzervet hidegen (vagy langyosan). Cserkészek voltak a szomszédban. A két fürdő előtt a szokásosnál is nagyobb tumultus alakult ki. Lóci kiszedte a nyolcast Eszti bicajából, Peti pedig megbeszélte, hogy másnap Terniben megszerelteti a magáét. Amúgy a szállást eredetileg Greccioba terveztük, de az elöl lévők elnéztek egy kanyart, nem biztos, hogy rosszul jártunk ezzel.
https://mindenut.blog.hu/2012/08/06/2012_08_03_13_nap_loreto_assisi/full_commentlist/1#c17572618
Válasz erre: 2012.08.03. | 12. nap: Loreto » Assisi
2012-08-18T15:32:31+02:00
2012-08-18T15:32:31+02:00
Juhász Gábor
http://blog.hu/user/147090
A szervizben megkérdezzük, hogy a kísérő autónkat, hol javíttathatjuk. (Apropó, a WC-jüket is használhattuk.) El is megy a kocsi, de csak hétfőre, keddre vállalnák (most péntek van). A kocsi előremegy Assisiig (esetleg szerviz), mi visszük a kaját, az óvatosak hálózsákot, polifoamot. Csongornak fáj a füle, Loretóban veszünk rá gyógyszert. Bazilika a Szent Család házával. Szmeskóék előremennek szállást keresni. Loreto után Recanati, az út kissé hullámos, a város gyönyörű. A Potenza völgyében megyünk tovább a 361-es úton. Cseh kerekesek állítanak meg, csőkulcs kéne nekik (utólag kiderült), megállok, adok kulcsot, de az nem lesz jó, közben más hozza az alkalmas szerszámot nekik. Ők is Rómába mennek (Mestrében biztos miattuk nem kaptunk szállást). Tréiában egy Eurospin oldalában verünk tábort, most a forróságot nem jellemezném. A bolt igen jó áron adja termékeit (veszünk hét doboz félkilós fagyit, dobozonként két euróért), de a személyzeti WC is jó szolgálatot tesz. Ebédelünk, a magunkkal hozott tálcákon felszeleteljük a szalámit, a vett kenyeret, van némi lekvárunk is, a maradékot natúr joghurtba töltöm. A mosogatás egy kicsit nehezebb, szerencsére Zách úr hozott papírtörlőt is. Alvás. Még ötkor is 40 fok van, de akkor már tekerünk. Hűsölés Castelraimondóban egy benzinkúton. Utána gyönyörű út következik, és egy apróság: átkelés az Appenninek láncain. Marche és Umbria tartomány határán a Cornello hágó 813 méteren húzódik. Kende éri el először, Andris és Sanyi követik. Csongorral érkezem utánuk, de közben hívás érkezik, lemaradok. Befejezem a beszélgetést, gyorsítok, Csongor észreveszi, hegyi hajrá a negyedik helyért, kiegyezünk egy döntetlenben. Aztán sorban a többiek. Lent még Katit Eszti bíztatta, simán felért előtte. Erzsi is megérkezik. Apukája keresi lent, valamikor szem elől vesztette, ráadásul a telefonját kölcsönkértem az előző megállóban, mert az enyém lemerült. Sebi újabb defekt miatt maradt lenn, páran vannak vele, de nem bírták leszedni a külsőt. Olaszok segítettek, elvitték Sebit egy telepre, egy óra múlva értek vissza vele, a rá várakozók nagy örömére. Marci a hágónál várta be őket (Matyi, Ábel, Sebi, Laci). Marcinak elmagyaráztam az utat, ami korántsem volt egyszerű, de ő teljesítette a feladatot. Míg ők vártak, mi legurultunk a túloldalon, Nocera Umbrába már sötétben érkeztünk. Páran elindultak korábban, félvén a hegyen átvezető úttól (előzetesen az interneten vizsgáltam a szakaszt, a minőségével kapcsolatban voltak fenntartásaim). Aztán megálltak, mert autópályának nézték az utat. Az elágazóban vártak minket, hogy mégiscsak együtt menjünk át a hegyen, de közben mi mentünk az „autópályán”. Szóval elnéztük az elágazót, ők meg jöttek utánunk, így végül kerülőre fogtuk a dolgot és kihagytuk a hegyet. Az út aztán idővel – egyik pillanatról a másikra – tényleg autópálya lett, de szerencsére visszatekerve az előző elágazóba (ahol természetesen semmiféle jelzés nem volt), találtunk egy utat, ami közvetlen az autópálya mellett vitt Spellóba, majd Assisibe. Szmeskóék amúgy pár kilométert letekertek az autópályán. Mellesleg szállást is találtak a klarisszáknál, fenn, Assisi tetején. A kocsi beállt az egyik kapu mellé, onnan hordták fel a cuccokat kézben. Tűzgyújtási tilalom miatt nem tudtunk melegíteni konzervet, a másnapi tea is kimaradt. Milyen jó volt a rizses lecsó így is! Valaki többet is evett belőle. Mert más nem evett belőle. A sötétben Csongor ment elől, én nem találtam a lámpám (új elemeket raktam bele, de egy nap alatt teljesen leszívta őket, úgy néz ki, hogy ezek után el se hoztam, másnap sem találtam, sőt még otthon sem). Assisibe még fel kellett küzdeni magunkat, páran túl is teljesítették a feladatot. Jancsok Peti kérte, hogyha elérjük a kaput, akkor telefonáljak, és lejön elénk. Elértünk egy kaput, de az még egy másik település volt, telefonáltam, és hagytam, hagy menjenek, a végére maradtam. Rögtön gyanús lett, amikor elhagytuk a települést, hogy valami nem stimmel. Aztán Assisiben rátaláltunk a kapura, de az elejéről páran csak mentek tovább a felfelé kanyargó úton. Aztán mikor nem volt tovább, ők is elgondolkodtak, majd visszagurultak. A lemaradókat egyszer próbáltam hívni (amikor visszafordultunk az autópályáról), de nagyon szakadozott a vonal, éppen az elágazóban álltak a hegy felé vezető úton, így nem sikerült közölni velük, hogy mi nem arra mentünk, nekik sem feltétlenül szükséges. A megérkezés után ismét felhívtam őket, sikeresen megtalálták az utat, haladnak Assisi felé (még 9 km), ez egy kicsit megnyugtatott. Őket kevésbé, hogy mi nem arra mentünk. Matyiban felmerült, hogy nincs is olyan település, hogy Assisi, csak a tanár úr azt hiszi. Amikor Matyi ugyanolyan gyorsan tolta a biciklit, mint ahogy Ábel tekerve haladt, Ábel is leszállt. Aztán fél kettőkor ők is befutottak a városba, az utolsó emelkedőt megspórolták, mert fölülről érkeztek. Sikerült őket benavigálni a szállásra (másodikra), de ekkor már Levi telefonját használtam, mert Lacié is lemerült. A szállásunkról szép kilátás nyílt Santa Maria degli Angeli felé (már nagyon imbolyogtak a fények a szememben), a kert olajfákkal volt teli.
https://mindenut.blog.hu/2012/08/06/2012_08_02_12_nap_misano_adriatico_loreto/full_commentlist/1#c17572611
Válasz erre: 2012.08.02. | 11. nap: Misano Adriatico » Loreto
2012-08-18T15:30:53+02:00
2012-08-18T15:30:53+02:00
Juhász Gábor
http://blog.hu/user/147090
Reggel érdekes módon megint kenyérhiányban szenvedünk, nem messze pékség, 1000 Ft kilója. Hátul maradok a pakolókkal. Első megálló Senigállia. Már útközben utolérjük a többieket Fanóban, ahol a tábla szerint van Auchan. Egyrészt, soha többet ilyen táblának nem hiszek, másrészt nem megyek Auchan-ba, harmadrészt most már nem kezdek el anyázni, mert lehetett volna egy csepp eszem és 1 km után visszafordulok, az út mellett is találtunk volna valami boltot, negyedrészt az Auchanba sem volt normális áron normális kenyér (az olasz kenyerek jellegzetessége, hogy másodállásban kalapácsként használhatók, a héja szájsérülés nélkül nem fogyasztható és nincs benne egy csöpp só se). A fanói Auchan 10 km-re volt Fanótól, persze nem abba az irányba, mint amerre nekünk mennünk kellett volna. A Nap is elég jól sütött, mindenfajta ipari területen, kátyúkon vágtuk keresztül magunkat (ideális útvonalvezetés egy bevásárlóközpontba). A kocsit és a sofőrt is megpróbálta az út. Sanyival és Kendével mentünk be a boltba. Vettünk egy kis vizet is. Másfél liter simán lecsúszott. Valaki elejtette a szőlőjét, szemezgettünk belőle. A többiek már fürödtek Senigálliában, mikorra odaért a hátsó alakulat. Most – tegnappal ellentétben – nehézséget okozott, hogy az elővárosban álltak meg az ipercoop után balra, át a vasút alatt, majd a parton egy kicsit tovább Ancona felé. Andris a padka segítségével kificamította a bokáját. Olajbogyó volt sajttal az ebéd, fenséges lakoma. Volt egy WC nem messze, két úr várakozott előtte, meg egy kisfiú. A fiúcska folyamatos kapcsolatban volt a bennlévőkkel, akik fürödtek, mostak, és még ki tudja mit csináltak, a két úr egyre kevésbé bírta cérnával, dörömböltek az ajtón. A fiúcska is próbálta siettetni a rokonait. Láttam, hogy itt kilátástalan sorra kerülésem, az út másik oldalán senki nem tülekedett. Épp akkor érkezett Marci, hogy elmossa az evőeszközeit, sok sikert kívántam neki. Ancona fakultatív program lesz, sokan mennek Marci vezetésével. Valamivel hamarabb indulnak. Mi elkerüljük a várost. A kocsi Loretóba megy, oda tervezzük a szállást. A terv füstbe megy, a kocsi váltójával gondok vannak, leszáll az est. Egy picit mi is bemegyünk Anconába. A városon kívül 1,4 km-es alagút, a szellőző visítása a poklot idézi (bár a pokolban – tudtommal – még nem jártam). A kocsi Castelfidaróban, Balázs és Peti előttünk, az Anconába bement csoport mögöttünk (de senkit nem tudunk elérni közülük). Megállunk a 321-es kilométerkőnél, egy Iveco szerviznél. Kende tesz egy tétova kísérletet Loretóban, de már 10 óra elmúlt, a többiek is befutnak, végül a legszebb éjszakai szállásunk kerekedik. A szerviz reflektorai alatt sorba fekszünk, 20 méterre az SS16-os úttól. Egy kamion áll a parkolóban (több is dudál az útról). Már alszanak páran, mikor kiáll, ők is arrébb gurulnak. Végre elkészül a paradicsomos húsgombóc, már két napja tervbe volt véve. Sebi ismét megjegyzi: „Tanár úr, ez nagyon jó!” Sokan nem helyeselnek neki, pedig nekem is ízlik.
https://mindenut.blog.hu/2012/08/01/2012_08_01_10_nap_lido_di_dante/full_commentlist/1#c17572602
Válasz erre: 2012.08.01. | 10. nap: Lido di Dante » Misano Adriatico
2012-08-18T15:29:29+02:00
2012-08-18T15:29:29+02:00
Juhász Gábor
http://blog.hu/user/147090
Reggel ismét szereléssel kezdünk. Levi külsőjéből Lóci kiszedi a tüskét (épp ideje volt – vagy csak este, most pedig újabb defektet kell kezelni?), Janiéból a nyolcast. Peti tegnap félreértette, mégse lesz reggel mise. Így reggelizünk, halat. Az olaj kicsurog a kőre, Luca feltakarítja. Lóci odaadja a másik SIM-kártyáját Halász úrnak. Andris ma nem teker (a tegnapi esés nyomán). Ha már Ravennában nem láttunk belülről templomot, megnézzük a szintén VI. századi San Apollinare in Classét. Új útra váltunk: SS16. Sík, forgalmas, a változatosság kedvéért kamionok adják a hátunkba a szelet. Idővel lekanyarodunk a tengerpartra. (Megállunk egy Shell kútnál, nincs WC, a következő kútnál majd lesz. A következő kút szintén Shell, de a túloldalon. Megállunk, nincs WC. Legközelebb a mi oldalunkon lévő kútnál állunk meg! Ilyen nem nagyon van.) Sebi durrdefektet kap éppen Rimini előtt, Kende külsőt és belsőt ad neki. Ebéd Riminiben, a kocsit feltörik, szerencsére semmi nem tűnik el. Amúgy Rimini elővárosában vagyunk. Újabb strandolás jön, de páran nekivágnak San Marinónak (Megyeri Sanyi, Varga Peti, Kati, Marci, Sebi, Balázs, Gábor, Kende, János és én). Kérdezgetjük, hogy merre kell menni, a végén már Riccionéban vagyunk, Sanyi segít a GPS-szel. Nagy emelkedő, aztán lejt, és kijutunk a Riminiből jövő útra. Közben János visszafordult, mert a kerékpár vázán megjelent egy repedés. Másnap meghegesztették. Vízhiány, egy kutas megtölti kulacsainkat. Kemény az emelkedő, több darabban futunk be, hátul érkezem. A bicikliket bevisszük, majd rögzítjük őket és gyalogolunk. Kendéék maradékra pályáznak, kapnak is valamit. Éttermen vágunk át a kilátóhelyre. Kattognak a fényképezők, de már indulni kell. Peti leejti a fényképezőjét. Ledöngetünk a lejtőn. Mindenki épségben. Sötétben Misano Adriaticóba, Sanyi GPS-szel bevisz a szállásra. Tízkor érkezünk, kész a gyümölcsleves, együtt eszünk az atyával. Hullócsillagok az égen, Csongor még sosem látott, most is lemarad róluk. Kint alszunk, de bent lehet zuhanyozni.
https://mindenut.blog.hu/2012/08/01/2012_07_31_9_nap_porto_viro_lido_di_dante/full_commentlist/1#c17572590
Válasz erre: 2012.07.31. | 9. nap: Porto Viro » Lido di Dante
2012-08-18T15:27:52+02:00
2012-08-18T15:27:52+02:00
Juhász Gábor
http://blog.hu/user/147090
Mivel a paprikás krumplihoz szépen fogyott a kenyér, reggelre ismét hiány merült fel. Vásárlással kezdünk, addig a többiek elindulnak (tízkor). Maradnak a naposok, illetve Sebi és Levi, akik szerelik a bringájukat. Ketten összehoznak ezen a reggelen pár defektet, általában a külső okozza a bonyodalmakat. Az út a tegnapról jól ismert SS309, újfent teli kamionokkal. Megbeszélt találkozóhely: Lido di Spina, amit az autópálya elágazóját követően két csatornán való átkelés után egy balkanyarral lehet elérni. Még ha így is van, több bonyodalmat is okozott ez a hely. Ennek oka elsősorban az volt, hogy már az első csatornán átkelve ki volt írva balra Lido di Spina (és Lido di Estensi). Ez az út különben Lido di Estensibe vitt, de onnan is elérhető a találkozóhely. A csoport Lóci vezetésével haladt előre és a tervnek megfelelően az első elágazó körforgalmában mentek tovább egyenesen. A hátul jövők közt voltak okosabbak és lekanyarodtak balra. Ez és a követési távolság figyelmen kívül hagyása vezethetett Andris eséséhez, ő nem akart kanyarodni, de az előtte lévő Sanyi igen. A kocsi szintén itt kanyarodott le. A cél előtt tehát hirtelen széthullott a csapat és tengerparti helyet sem volt könnyű találni, mert szinte minden centi fizetős volt. Végül a 61-es bagno mellett táborozott le a csoport. A hátsó alakulat megállt egy benzinkútnál. Már az előző benzinkútnál megkérdeztem, hogy megálljunk-e, minek, mentünk tovább. Egy km múlva azonban már ez volt az óhaj. Egy magyar kamionsofőrrel üldögéltünk kint, néztünk valami érdektelen olimpiai közvetítést, elrágcsáltunk egy csomag mogyorót, töltöttünk pár kulacs vizet, majd rávettük magunkat, hogy folytassuk utunkat. Levi rögtön defektet jelzett. Szmeskóék továbbmentek, visszamaradtunk Sebivel szerelni. Újra meglátogattuk a benzinkutat is. A WC-n az első gomb nem hozta működésbe az öblítő szerkezetet, a másodikkal nyertem. Mikor kiléptem, félig aggódó pillantások szegeződtek rám. Nem törődtem vele. Később eszméltem, hogy az első gomb a vészjelző lehetett. Levi megkapta a tartalékbelsőmet, miután az előzőt beragasztottuk, visszatettük, felfújtuk, volna, mert újra eresztett (még két lyuk keletkezett rajta). Szóval tetemes hátránnyal mindenki mögött tekertünk tovább. Az első körforgalomban építkezés volt, pirosat kaptunk. Hosszasan álltunk, mígnem zöldre fordították a táblát, viszont Sebi még mindig nem érkezett meg. A reggeli szerelgetés után felötlött bennem, hátha neki is defektje van, visszafordultunk. Pár pillanat múlva szembetalálkoztunk, megint visszafordultunk, ő még átment a zöldön, mi ismét beragadtunk. Sebi maradt elől, és ő is balra fordult az első körforgalomban. Így találkoztunk össze az autóval. Halász úr szintén a többieket kereste, sikerült őt nagyjából útba igazítani, bár ez teljesen nem nyugtatta meg. Lido di Spinában volt az első nagyobb fürdés; Varga Peti és a tenger. Volt némi ebéd, dinnye, de az indulás nem volt zökkenőmentes, Kati is defektet kapott. Közben kiderült, hogy 1100 Ft alatt a telefonos kommunikáció csak korlátozottan működik, Halász úr telefonja már csak SMS fogadására volt jó. (Az 1100 Ft-ot tapasztalati úton határoztam meg, miután más is hasonló jeleket észlelt 1034 Ft táján.) A következő állomásnak Ravenna volt kiszemelve, kedvenc városaim egyike (pl. Odoaker, Theoderik, Iustinianus miatt). Sikerült ismét széjjelszakadozni, Theoderik mauzóleumát csak táblán láttuk, a San Vitale lett kitűzve találkozóhelyül. A táblák követése nem volt túl szerencsés, mert épp az ellenkező irányba mutattak. Jött a kérdezősködés, és végül megint odatalált mindenki. A San Vitale természetesen már nem volt nyitva, de hogy Ravenna nevezetességeiből legalább egyet útba ejtsünk, Dante sírja felé indultunk. Az ötlet nem volt közönségsiker, hiszen már eléggé lemenőben volt a Nap. Ráadásul az eddigi ravennai kóborlásainkat betetőzendő, Dante sírját is sikerült elvéteni. Szerencsénkre jött egy bácsi kerékpárral és elvezetett minket a jeles költő sírjához, ki az emberélet útjának felén egy sötét erdőbe jutott, és az igaz utat nem lelte. Ezután Megyeri Sanyira és a GPS-re bíztuk magunkat, hogy kijussunk a városból, majd Lido di Dantébe érjünk. Oda terveztük ugyanis a szállást. Előkerültek a lámpák, egy nem túl jó minőségű úton érkeztünk meg a végállomáshoz. A plébánia is könnyen meglett, csak a kocsi nem volt ott. Küldtem SMS-t, egy óra múlva a kocsi is előkerült. A plébánia kertjébe gyorsan beengedtek, még a templomot is kinyitották (ez utóbbit sajnos nem használtuk ki, elég fáradt volt mindenki). Jancsok Peti tudósítása szerint reggel hétkor lesz mise. Gyorsan feldobtuk melegedni a babfőzeléket. Sebinek ez is nagyon ízlett. Volt mellékhelyiség és egy kerti csap is. Előbbi ajtaja, ha becsukódott, csak kulccsal lehetett nyitni (illetve belülről). A kulcs Petinél volt, aki már aludt, mikor előállt egy ilyen helyzet. Lócival kértük tőle a kulcsot. Elkezdett kapirgálni a cuccai között, majd abbahagyta a keresést. Peti, a kulcs! Ja, azt hittem, álmodom.
https://mindenut.blog.hu/2012/07/26/4_np_ormoz_celje/full_commentlist/1#c17554426
Válasz erre: 2012.07.26. | 4. nap: Velika Nedelja » Rimske Toplice
2012-08-15T22:25:26+02:00
2012-08-15T22:25:26+02:00
Halász András
http://blog.hu/user/747462
<a href="http://mindenut.blog.hu/2012/07/26/4_np_ormoz_celje?fullcommentlist=1#c17552216" class="reply_nick_147090" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 17552216 );">@Juhász Gábor</a>: nem is a kenyerem volt piros, hanem a májkrém :) amúgy a temető kútjánál is jólesett a fürdés...
https://mindenut.blog.hu/2012/07/30/2012_07_30_8_nap_fusina/full_commentlist/1#c17552320
Válasz erre: 2012.07.30. | 8. nap: Fusina » Porto Viro
2012-08-15T17:36:45+02:00
2012-08-15T17:36:45+02:00
Juhász Gábor
http://blog.hu/user/147090
Reggeli után hajóval megyünk Velencébe, Lóci marad a kempingben a biciklikkel. Vázolom, hogy honnan van Velence gazdagsága, és máris nem csodálkozunk a kempingeseken. Zára, majd Konstantinápoly elfoglalása (4. keresztes hadjárat), a rablás Velence életének alappillére volt. Meg kereskedtek (ami majdnem ugyanaz más szóval). Ebből építettek templomot, meg palotákat. Mint a modern demokráciák: ránézésre szépek, mézes-mázos a szavuk, csak éppen hazudnak és a pusztulás szélén állnak. Mindettől függetlenül gyönyörködünk a városban, a San Marcoban, a térben, a Dózsepalotában, az oroszlánokban, a Frariban, Tiziano festményében (Mária mennybevétele). Fél háromig maradunk, hajóval vissza Fusinába. Az SS14 után, most az SS309 következik. Elég széles az út szélén a sáv. Sok a kamion, 1-2 km/h-val megdobják a sebességet. Porto Viroban sikerül szállást találni (Kende, Andris). Nem véletlen, Untsch tanár úrral annak idején már jártunk itt, a szaléziaknál. Marci és Sebi fakultatív programban meglátogatták Chióggiát, este navigálom őket a városban, bár magam sem tudom, hogy hol vagyok. Vacsorára paprikás krumpli készül, (majdnem) mindenki kiveszi a részét a munkából. Alessandro is velünk eszik. Marad még reggelre is (de reggel elfogyott!). Van focipálya lelátóval, csocsó, billiárd, asztalitenisz, kosár, kézi, röpi, és persze öltöző zuhanyzóval. Alvásra majdnem mindegyik termet, pályát igénybe vettük.
https://mindenut.blog.hu/2012/07/30/2012_07_29_7_nap_monfalcone_fusina/full_commentlist/1#c17552310
Válasz erre: 2012.07.29. | 7. nap: Monfalcone » Fusina
2012-08-15T17:35:06+02:00
2012-08-15T17:35:06+02:00
Juhász Gábor
http://blog.hu/user/147090
Hajnalban Lóci elindult Jesolóba ismerőseihez. Szentmisével kezdtük a napot, közben Sanyi szegényebb lett egy iPod-dal. Az atya köszöntött minket, mi énekeltük a communiót. Nézegettek minket a hívek pakolás közben, megint lassan készültünk el. Az atya nem fogadta el a bort. Az út elég egyértelmű volt: SS14, csak a végét nem konkretizáltuk. Arról, hogy Velencében szállásunk legyen, eleve lemondtam. Így az előőrs (Kende, Sanyi, Andris) Mestrében kérdezősködött, végül itt is eredménytelenül. Egyik helyen csehek voltak, a másik helyen a pap nem nyitott ajtót. Viszont senki más nem tudta, hogy a szállás nem Velencében lesz, ezért betekertek a városba. Én ugyanis hátul haladtam. Portogruaróban ebédeltünk, majd pihentünk. Páran Forma1-et néztek. Rendőrök jöttek érdeklődni, hogy mi lesz a szeméttel, kidobjuk természetesen, és nem jó a földön aludni, csak fél órácska, amúgy is Magyarországról jövünk, Rómába megyünk. Erre megenyhültek. Amúgy útközben minden benzinkút zárva volt, alig tudtunk vízhez jutni. Két anyókától kértünk, még jeget is tettek bele. Több csoportban indultunk el, Varga Peti, Sebi és én zártuk a sort. Váltott vezetéssel haladtunk, 20 km-en át nem is ment rosszul, de aztán szinte teljesen szétestünk. Szenvedtünk a vízhiánytól, láttunk egy másik csoportot, amint egy benzinkúton áll, víz ott se volt. Leértünk az útról, szalagkorláton átmászva egy házból kértünk vizet (Szmeskóék és Marci is velünk voltak már ekkor), kettesével adtuk a kulacsot a házvezetőnőnek, aki négyszer fordult, amíg mindent megtöltött. Gábor biciklije elkezdett kattogni, a hátralévő egy hétben sem hagyta abba, bár ekkor még nem tudtuk, hogy kibírja. Egy kis szerelésre éppen nagy mennyiségű szeder mellett álltunk meg. A szerelés gyorsan háttérbe szorult. Ekkorra már az első fecskék megérkeztek Velencébe, közöltem velük a jó hírt, hogy azon a hídon, amin bementek, most ki kell jönniük. Megbeszéltük, hogy a hídfőnél találkozunk. Amikor a hídra értünk, nyilvánvalóvá vált, hogy ők a túloldalon fognak kimenni, ezért egy óvatlan pillanatban átlibbentünk a szalagkorlát mellett a másik oldalra, és letáboroztunk a járdán, két méterre a vasút mellett. Nagyjából fél órája üldögéltünk ott, és már nagyon izgatott, hol lehetnek a többiek, mert 5 km-t ennyi idő alatt csak meg tudnának tenni, szóval írtam egy sms-t, és ugyanaz az értetlenkedő hang köszönt vissza, ők meg minket vártak a hídfőnél. Nekem evidensnek tűnt, hogy nem fogunk bemenni Velencébe, ők jönnek ki ehhez a hídfőhöz, nekik nem tűnt annak. Mikor kiértek, a túloldalon feltűnt Lóci is, aki hozzánk hasonló megoldással állította irányba a biciklijét. Így indultunk neki a fusinai kempingnek, mint végső megoldásnak. A kocsi már megjárta az utat, útközben terelt minket a helyes irányba. Fellélegeztünk, mikor odaértünk a kempinghez, pedig nem volt egyszerű bejutni. Hányan vagyunk? 25-en. Hány sátor? Nulla. Itt aztán meg is rekedt a beszélgetésünk. Lesajnálóan néztek ránk, vagy sátor, vagy házikó, ami fejenként 25 euró (vagy a fene tudja mennyi). Azt természetesen nem is akarták megérteni, hogy nincs szükségünk sátorra. Kegyesen közölték, hogy a bicikli ingyen van, mit akarunk még. Persze ez azért volt kardinális kérdés, mert a személyeken túl, a sátorért is fizetni kellett, a hosszas vitát elkerülendő, mondtunk egy sátorszámot, ami hihetőnek tűnt. A következő próba a név és születési dátum volt, szerencsére gyorsan előkerítettem egy dokumentumot, ami tartalmazta a kívánt adatokat, ezt aztán begépelték. Majd le kellett adni egy útlevelet, amit fizetéskor adnak vissza. Leadtam a személyi igazolványomat, ami még régi típusú. Ezen a recepciós felháborodott, ne vicceljek már vele, ő nem tudja elolvasni az érvényességet - elolvastam neki - ő kézzel írt dokumentumot nem fogad el, nem hatóság és nem rendőr, adjunk neki normális igazolványt (végül Varga Petié lett az; na látod, ez már útlevél). Andris, mint ügyeletes beszólogató állt mögöttem, ezen felhúzta magát az úr, ő is nekikezdett. Mondtam, hogy egy kicsit kivagyunk, izgatottságomban 120 km-t említettem neki a 150 helyett, erre felajánlotta, hogy lehet menni még 120-at. Valahogy aztán csak sikerült ezeken a hiénákon átverekedni magunkat (335 euró), de addigra már teljesen besötétedett. Állítottunk pár sátrat, de a többség most is kint aludt. Éjszaka más kempingezők ott járkáltak köztünk, még megjegyzéseket is tettek. Mindössze tisztálkodni és aludni szerettünk volna, ehelyett éjjelig tartó dáridó volt. Összehasonlíthatnám a helyet a Drótszamár Kempinggel, de még ennek gondolata is sértő utóbbiak számára. Az itt tapasztalt mentalitás volt az egész út mélypontja. Rablóbanda. A töltött káposzta nem volt olyan rossz, bár erről a vélemények megoszlanak.
https://mindenut.blog.hu/2012/07/28/2012_07_28_6_nap_logatec_visontini/full_commentlist/1#c17552295
Válasz erre: 2012.07.28. | 6. nap: Logatec » Monfalcone
2012-08-15T17:32:58+02:00
2012-08-15T17:32:58+02:00
Juhász Gábor
http://blog.hu/user/147090
Reggel Lóci ébresztett, öttől fél hatig tízpercenként szólalt meg az ébresztője. Ő persze nem reagált rá. Úgyis fel akartam már kelni. Aláírtuk a plébánia zarándokkönyvét, az eddigi hat bejegyzés mellé bekerült 25. Andris, Kende és Peti reggel már tűkön ült, az előző napi sikeren felbuzdulva újra szálláskereső akciót indítottak. A terven az eddigiek fényében (sok üresjárat, váratlan események) változtatni kellett, Doberdó így fakultatív program lett. Az út így rövidült, és könnyebben teljesíthetővé vált. Rögtön reggeli után Postojna felé elkezdett emelkedni az út, 5 km lehetett felfelé, kis szembeszéllel. Postojnában sem a barlangot néztük meg, hanem a Spart, meg egy benzinkutat. Mielőtt a napsugarak teljesen birtokba vették volna az általunk megszállt részt az épület tövében, továbbkerekeztünk. Storjét beszéltük meg következő állomásnak, de egy alkalmas helyet sem találtunk, habár a karsztos táj magával ragadó volt. A kamion dudálása kevésbé. Sezanában egy csap mellett, árnyas helyen tudtunk megállni, páran még az időmérőt is megtekintették egy közeli bárban. Ebéd és pihenés után máris Villa Opicina és kilátás az Adriára, illetve Olaszország következett. Begurultunk Triesztbe, ott végrehajtottunk egy-két nem túl szerencsés manővert (belekanyarodtunk három sáv induló autóba). Lementünk a tengerpartra, majd ott folytattuk az utunkat nyugat felé. Az út aztán emelkedni kezdett, és újra száz méterrel a tenger szintje felett voltunk. A tervezett strandolás végül elmaradt, mint a duinói kastély megtekintése is. (Éppen a kastély előtt a kilométerórám 100.00 km napi távot mutatott.) Varga Peti, Marci és Sebi kíséretében ellátogattunk Visintinibe, az első világháborúra emlékeztető magyar kápolnához. A többiek a sikeres szálláskereső akció eredményeit minél hamarabb kívánták élvezni Monfalconéban. (Ahol az első megkérdezett pap azt mondta, hogy kizárt, hogy ebben a városban bárki is befogadjon egy ilyen csapatot, Goriziában, 25 km-rel északra, távol az utunktól vannak szaléziak, talán ők. A második pap minden további nélkül nyújtott segédkezet.) Doberdo felé egy napi edzéstervét teljesítő kerékpáros hagyott el minket. Nem sokkal később visszaelőztük, bár gondoltam, hogy akkor és úgy hagy minket faképnél, ahogy akar. Lejtőn csak pörgetett, de nem nagyon haladt, viszont az emelkedőt megnyomta. Messze el is húzott, görcsöltünk, míg utolértük. A Gorizia felé vivő út szélén ki volt írva, hogy balra van a magyar kápolna. És ott volt Visintini is. József főherceg megrázó sorait végül nem olvastuk fel, csak idejövetelünkkel tisztelegtünk a névtelen hősök emléke előtt. Mivel odafelé a végén eléggé lemaradtam, visszafelé kicsit nyomtam neki. Marci lemaradt, Sebi már éppen meg akarta kérdezni, hogy hova rohanunk. Megkérdezhette volna hamarabb is. A plébániát nem könnyen találtuk meg, egy másik templomhoz jutottunk, pedig Sebi mindent bevetett: „katolische bim-bam”. Aztán a szálláson már várt minket a zöldséges aprópecsenye rizzsel.
https://mindenut.blog.hu/2012/07/27/5_nap_toplice_logatec/full_commentlist/1#c17552284
Válasz erre: 2012.07.27. | 5. nap: Rimske Toplice » Logatec
2012-08-15T17:30:51+02:00
2012-08-15T17:30:51+02:00
Juhász Gábor
http://blog.hu/user/147090
Nagy ködre ébredtünk, ahogy felszállt, úgy csodálkoztunk rá a tájra, a folyóra. Volt idő felszállnia, ismét csak tízkor indultunk el. A tea elkészítésénél megint akadozott a gáz, fogtam vagy negyedórán át, mígnem átadtam másnak e nemes feladatot. Akkor meg is javult a szerkezet. Halat reggeliztünk. Miután kinavigáltuk a kocsit is, mentünk tovább a Savinja völgyében (egy helyen bányává változott az út). Zidani Most-nál nyugatra kanyarodtunk és a Száva völgyében folytattuk utunkat. Lenyűgöző volt a táj. A túlpart persze végig jobbnak tűnt, itt állandóan kereszteztük a vasutat. Az út egy helyen egyirányúvá vált, lámpa jelezte a behajtás lehetőségét. Belementünk a pirosba, szemből meg is kaptuk a forgalmat, a szűk út egy kilométernél is tovább tartott. Ha zöldben megyünk, nem is biztos, hogy átérünk. Elfértek mellettünk az autók. Litijánál a jobb parton kívántam maradni, Halász úr viszont az út minősége miatt a másik oldalt javasolta. Így végül itt indultunk el, leszámítva Záchékat, mert ők korábban útra keltek. Elég forgalmas úton haladtunk Ljubljana felé, még a város határában összetalálkoztunk a kocsival, és szerencsére Zách úrral is sikerült felvenni a kapcsolatot, majd a fővárosban összetalálkozni. (A Trblj… utcában.) Előre mondtam, hogy csak a center táblát kell követni, azért sikerült elnéznem, pedig Sanyi szólt, hogy balra kell kanyarodni. Amikor nyilvánvalóvá vált a tévedés, megfordultunk. A városban aztán a többség nem kívánt hosszabb időt eltölteni. A pihenőidő alatt sikerült a csapategyesítés. Egy templom mellett parkoltunk, megkérdeztem, hogy valaki benézett-e, egyikük rögtön igennel válaszolt, komolyan - kérdeztem újra, nem. Egy bal-jobb-bal-jobb-bal kanyarkombináció után irányba is álltunk. Kende és Peti előrementek szállást keresni, több helyen is érdeklődtek, mígnem az egyiknek megnyíltak a kapui (Logatec, plébánia, az útról balra kell kanyarodni a Tus után). Az utolsó kilométereken emelkedett az út, Sebi jól megnyomta a végét. Fél hét felé értünk oda, hétkor mise kezdődött a templomban, páran részt is vettünk rajta. Érdekes volt, hogy az evangélium után percekig csöndben ültek. Vacsorára lecsó készült. Felüdítően hatott az elmúlt napok konzervjei után, ahogy a zuhanyzási lehetőség is, meg Beethoven Kende előadásában. Bent is lehetett aludni, én inkább kint maradtam. Éjjel valami leesett az erkélyről (hallottam is), reggel raktam össze belőle egy telefont (Szmeskó Gáboré volt, éjjel nem foglalkozott vele, amúgy sem volt túl jól aznap).
https://mindenut.blog.hu/2012/07/26/4_np_ormoz_celje/full_commentlist/1#c17552216
Válasz erre: 2012.07.26. | 4. nap: Velika Nedelja » Rimske Toplice
2012-08-15T17:20:25+02:00
2012-08-15T17:20:25+02:00
Juhász Gábor
http://blog.hu/user/147090
Tízkor sikerül elindulni, szárítgatjuk a sátrakat. Eszter is jön a tegnapi lábpihentetés után. Első feladat: mindenki menjen el WC-re Ptujig. Sikerül egy benzinkúton tömörülnie a csapat 80%-ának. Találkozunk Ptuj várában. Megtaláltuk a legrövidebb utat: sikátor macskakővel, majd lépcső és újra lépcső következett (Balázs és Csongor). Kinek is volt az ötlete, hogy erre menjünk fel? A várból nemcsak a Dráva látszott jól, hanem Ptujska Gora is, ahová a következő megállót terveztük. Meg ijesztgetésnek a háttérből pár magas hegység. Ptujska Gora felé egy kicsit emelkedett a terep, a végén 1-1-ben kellett menni. Jancsok Peti római visszaemlékezésében szép emlékek közé sorolta (vagy legalábbis megemlítette). Májkrémes kenyeret ettünk (volna, ha találunk konzervnyitót és ha van elég kenyerünk). A közeli almafa jó szolgálatot tett. Közben egy kis zápor kerekedett, ami elől lemenekült a csoport fele egy félig kész házba. A többiek fent eszegettek egy fa védőernyője alatt, nem éppen ideális körülmények között, és nem az eső volt a legnagyobb gond. Valaki azon csodálkozott, hogy mitől piros a kenyér, csak kiderült, hogy nem a kenyérrel van baj, hanem a konzerv fedele volt túl éles. A templomból Csongor készült (fontos búcsújáró hely, gótikus, Köpenyes Madonna, Kolbe atya domborműve), a különböző színű üvegablakok egészen hangulatossá tették. Énekeltünk a Boldogasszony Anyánkból, majd folytattuk utunkat. János biciklijét kellett szerelgetni, volt pár baja. Egy vasúti átjárónál álldogáltunk pár perce, mikor Megyeri Sanyi gondolt egyet és áthajtott a piroson. Három másodperccel a vonat előtt. Még ma sem érti, hogy mi volt ezzel a baj (és nem feltétlenül az, hogy a szlovénok olyan korán leengedték a sorompót). A Dravinja völgyében még többé-kevésbé sík terepen haladtunk előre, Mlace után délre kanyarodtunk, és ezzel beindult a hullámvasút, igazi kemény emelkedőkkel és lejtőkkel. Peti tengelye meg is adta magát, vissza kellett érte jönni a kocsinak. Andris elengedett kézzel, 50-nel előz a szűk és olykor kátyús úton. Próbáltam vele megértetni, hogy közlekedésbiztonság szempontjából ez erősen megkérdőjelezhető (főleg, hogy a biciklijét tegnapelőtt szervizbe kellett vinni). A 16%-os lejtőn Erzsike esett egyet, de szerencsére megúszta kisebb sérülésekkel. A biztonság kedvéért beült Peti mellé. Celjében sikerült megszereltetni a bringát, addig a Spar mellett fogyasztottunk csokit, dinnyét. Vettünk egy kést is. Fixa ideám volt, hogy Celje után a Savinja bal partján menjünk Lasko felé, amivel elkerülhető a forgalmas út. Senki nem tudott útról a bal parton. Mi azért kisebb keresgélés után találtunk egyet, ami szép és forgalommentes volt. Az idill egészen addig tartott, míg az út fel nem vitt magasan a fejünk fölé (az egyik megkérdezett említette, van út a bal parton, csak „difficult”). Mivel éppen volt ott egy híd (milyen jó!), átmentünk a jobb partra. Közben a kocsiból is hívtak, hogy nem ajánlják a bal partot, látták a túloldalról a terepet. Rimske Toplicéig ment a kocsi, a plébánián majdnem hajlottak rá, hogy segítsenek, aztán mégsem. Míg a kocsival elmentünk megnézni egy esetleges kempinget (hotel volt az valójában), addig Petinek mutattak egy sátrazásra alkalmas helyet. Éppen jöttünk vissza a kocsival, mikor látom, hogy a susnyásból jön kifelé egy autó. Rögtön felötlött bennem, hogy az akár jó hely lehet. Abban az autóban ült Peti. A hely egy strandröplabda pálya környéke volt, közvetlen a Savinja partján. Vízcsap csak az út másik oldalán lévő temetőben volt, de a Savinjában is jólesett a fürdés (bár elég meredek volt a partja, és elég erős a sodrása). Volt a folyóparton egy budi, amiből a folyóba vezetett egy cső (ezt már másnap reggel fedeztem fel, a fürdés után). Megmelegítettük a lencsefőzeléket, a gáz azonban állandóan elaludt. Tartalmas napon vagyunk túl.
https://mindenut.blog.hu/2012/07/26/3_nap_balatonbereny_-ormoz/full_commentlist/1#c17544484
Válasz erre: 2012.07.25. | 3. nap: Balatonberény » Velika Nedelja
2012-08-14T18:40:35+02:00
2012-08-14T18:40:35+02:00
Juhász Gábor
http://blog.hu/user/147090
Aranyi Peti hazamegy vonattal. Gutbrod tanár úr is (biciklivel). Együtt tekerünk a sík terepen, aztán ahogy hullámosodik szétszakadunk. A síkon szenvedek, az emelkedők felélénkítenek. Zalakarosnál elterelnek, plusz négy kilométer. Andris kerékpárja tönkremegy, a kocsi visszafordul érte. Kanizsán átvesszük a kenyereket, pogácsákat, eltart, míg bepakoljuk. Levente szétszórja a pogácsákat az úton. A Harlemben ebédelünk. Letenyén elköszönünk Magyarországtól. Csáktornya és Zrínyi is kimarad. Fáj a szívem. Ádámot nem engedik be Horvátországba (útlevél, személyi nélkül nem csoda), körbeviszi a kocsi Szlovénián át (miután megfordul a senki földjén). Nemsokára magunk mögött hagyjuk Horvátországot is és a másik csoport tippjéért tekerünk: "Ormoz után három kilométerrel jobbra fenn a hegyen vár ránk egy palota (a plébánia)." Nagy az öröm, amikor meglátjuk, az emelkedő sem számít, ami felvisz odáig. Aztán kiderül, hogy a plébános nincs odahaza, marad a betonplacc melletti fű és a sátor, de van csap. Közben a kocsit beszorítják a templom mellé, ahol nincs hely megfordulni, de végül egy mellékúton sikerül legurulni. Találkozunk Hujbert Tamással, aki elhozza a lencsefőzelékünket, amit véletlenül elvitt a másik csapat. Kapunk tőle pár liter tejet is.
https://mindenut.blog.hu/2012/07/24/2012_07_24_2_nap_velence_balatonbereny/full_commentlist/1#c17544193
Válasz erre: 2012.07.24. | 2. nap: Velence » Balatonberény
2012-08-14T17:41:55+02:00
2012-08-14T17:41:55+02:00
Juhász Gábor
http://blog.hu/user/147090
Reggel misére megyünk. Nem találom a pénztárcámat, jól kezdődik. Aztán visszaérve meglesz. Hangulatos utakon kerüljük a Velencei-tavat, majd kiábrándító úton érkezünk meg Székesfehérvárra. Járdán, kerékpárúton, útszélén, felújítás, terelés, kátyú, padka, forgalom, lámpa, szétszakadó mezőny, melyik templomnál is találkozunk? A kocsit lekapcsolták a rendőrök, orvosi igazolás érvényességét firtatják. Ábel visszakerekezik Pákozdig, hogy vezessen, a cuccát Fehérváron hagyja. Közben defekt is volt. Nincs kajánk, veszünk pár péksüteményt. A városnézésből semmi nem lesz (elviszi az időt a kommunikáció a kocsival, a Kanizsa Pékséggel). Az orvosi igazolás megújításában segít a velencei orvos, aki szintén piarista öregdiák, ott volt reggel a misén és mindenkinek a lelkére kötötte, hogy bukósisak nélkül ne üljön fel a kerékpárra. Biztos találkozott már pár esettel. Prohászkáról nem nagyon emlékezünk meg, Szent Istvánról sem, megyünk tovább. Az egyszerűség kedvéért, meg a kevesebb tévesztési lehetőség miatt a 7-es utat választjuk és a siófoki Lidl-t. Ábel cuccát beadjuk a megyei kormányhivatalba. Induláskor Aranyi Peti csomagtartója leszakad, pókokkal erősítjük vissza. A csapat zöme megy, mi maradunk a végére. Újabb bajok Peti biciklijével, csavarok hullanak ki belőle. Veszünk csavart (25 Ft), megcsináljuk a csomagtartót is. Eszti hív, merre is kell menni, autópálya...? Lebeszélem róla. Sötétlenek a felhők, már Siófok közelében járunk, szemereg, szemereg, aztán leszakad az ég. Beállok egy buszmegállóba, Peti rendületlenül teker a zivatarban. Utolsónak érek a Lidl-höz. Aztán a kocsi is befut. Vásárlás, tekerünk tovább. Hátul megyek Petivel. Elesik. Beül a kocsiba. Szárszó és József Attila, ez is kimarad. Szemereg megint. Próbálok felzárkózni, egyedül tekerek. Állandóan megfogadom, hogy nem megyek a kerékpárúton, hepe-hupás, kanyarog, de aztán csak ott maradok. Ha észreveszem. Fénykép a túlpartról: Badacsony, Szigliget. A kerékpárúton keresztben egy kidőlt fa. Befutok Balatonberénybe, ülnek az asztalnál. De azok vitorlások, még alig valaki ért oda. Elkerültem a többieket. Aztán ők is megjönnek párosával. Túrós csusza készül. Sátrakat állítunk. Andris inkább röplabdázik. A víz váratlanul csap ki a zuhanyból és persze hideg. Az eső többször is rákezd, a sátrat behúzom. Aztán a következő etapban nyitva marad és beázik, de azért lehet benne aludni. Meztelen csigák dögivel.
https://mindenut.blog.hu/2012/07/23/2012_07_23_1_nap_vac_velence/full_commentlist/1#c17544020
Válasz erre: 2012.07.23. | 1. nap: Vác » Velence
2012-08-14T17:12:26+02:00
2012-08-14T17:12:26+02:00
Juhász Gábor
http://blog.hu/user/147090
Süt a Nap, hátszél repít minket. Átvágunk Pesten, Budán; a Dunán a Megyeri-hídon kelünk át. Egy kis kavarodás, szétszakadás, nagy a forgalom. Látunk egy koccanást a Lágymányosi híd (tavaly óta Rákóczi híd) budai hídfőjénél: kicsit elmélázott egy hölgy a volán mögött, nem vette észre, hogy az előtte haladó autó átenged egy biciklist a zebrán. A kerékpáros megnézte a káreseményt, majd továbbállt. Nagy a forgalom, de mit várhattunk? Kiérünk a városból, egy nem túl szerencsés kereszteződésben állunk meg, árnyék nem nagyon van. Találkozunk pár futóval, Gyulafehérvárról jönnek (nem csak mi vagyunk megőrülve). Sokan vagyunk, lassan szedelődzködünk. Makáry beszél valami Káposztásnyékről, mert annak legalább értelme van (meg lehet enni), a kápolna tényleg nem ehető. Már fél négykor Velencén vagyunk, ahol Kiss Csaba plébános (váci öregdiák) beajánlott minket a Drótszamár Kempingbe. Első osztály. Vacsorára pincepörkölt készül. Dinnyét eszünk (valaki majd állandóan kevésmagosat kér...). A kenyérhelyzet is állandó kérdés. Innen intézem telefonon a Kanizsa Pékségtől a rendelést. Kérek 40 kg kenyeret és 100 pogácsát. Jó, menjek be az üzletbe és rendeljem meg. Most nem tudok bemenni. Adnak mást, beszéljek azzal. Majd egy harmadik. Mi a garancia rá, hogy elviszi a kenyeret? A szavam, nem elég? Aztán még beszélünk párszor.
https://mindenut.blog.hu/2012/08/06/2012_08_05_14_nap_piediluco_roma_397/full_commentlist/1#c17492837
Válasz erre: 2012.08.05. | 14. nap: Piediluco » RÓMA
2012-08-07T13:57:46+02:00
2012-08-07T13:57:46+02:00
Gutbrod
http://blog.hu/user/743917
Gratulálok mindenkinek a sikeres megérkezéshez!!<br />
Most már pihenhetnek a kerékpárok (is).<br />
--<br />
Gutbrod András
https://mindenut.blog.hu/2012/07/30/2012_07_29_7_nap_monfalcone_fusina/full_commentlist/1#c17433136
Válasz erre: 2012.07.29. | 7. nap: Monfalcone » Fusina
2012-07-30T12:36:33+02:00
2012-07-30T12:36:33+02:00
Gutbrod
http://blog.hu/user/743917
2006-ban mi is ebben a kempingben voltunk.<br />
Vaporetto itt is kiköt!
https://mindenut.blog.hu/2012/07/28/2012_07_28_6_nap_logatec_visontini/full_commentlist/1#c17433109
Válasz erre: 2012.07.28. | 6. nap: Logatec » Monfalcone
2012-07-30T12:32:41+02:00
2012-07-30T12:32:41+02:00
Gutbrod
http://blog.hu/user/743917
Kié volt az iPod?
https://mindenut.blog.hu/2012/07/28/2012_07_28_6_nap_logatec_visontini/full_commentlist/1#c17431346
Válasz erre: 2012.07.28. | 6. nap: Logatec » Monfalcone
2012-07-30T09:02:10+02:00
2012-07-30T09:02:10+02:00
blogfelelős
http://blog.hu/user/742270
csak akkor tudja megmondani, ha van net (wi-fi vagy mobilnet). Szlovéniában wi-fiket vadásztunk, remélhetőelg ma fel tudom tölteni az olasz mobilnetet és akkor ismét pontos helyzetet fog mutatni. (most a térkép Triest-et mutatja, pedig már Fusinaban (Velence mellett) vagyunk
https://mindenut.blog.hu/2012/07/28/2012_07_28_6_nap_logatec_visontini/full_commentlist/1#c17421677
Válasz erre: 2012.07.28. | 6. nap: Logatec » Monfalcone
2012-07-28T15:38:47+02:00
2012-07-28T15:38:47+02:00
Gutbrod
http://blog.hu/user/743917
Lóci! Ez a nyomkövetés nagyon király! Akkor is látni a pozíciót, mikor nem is vagy bejelentkezve?<br />
--<br />
Gutbrod