Aranyi Peti hazamegy vonattal. Gutbrod tanár úr is (biciklivel). Együtt tekerünk a sík terepen, aztán ahogy hullámosodik szétszakadunk. A síkon szenvedek, az emelkedők felélénkítenek. Zalakarosnál elterelnek, plusz négy kilométer. Andris kerékpárja tönkremegy, a kocsi visszafordul érte. Kanizsán átvesszük a kenyereket, pogácsákat, eltart, míg bepakoljuk. Levente szétszórja a pogácsákat az úton. A Harlemben ebédelünk. Letenyén elköszönünk Magyarországtól. Csáktornya és Zrínyi is kimarad. Fáj a szívem. Ádámot nem engedik be Horvátországba (útlevél, személyi nélkül nem csoda), körbeviszi a kocsi Szlovénián át (miután megfordul a senki földjén). Nemsokára magunk mögött hagyjuk Horvátországot is és a másik csoport tippjéért tekerünk: "Ormoz után három kilométerrel jobbra fenn a hegyen vár ránk egy palota (a plébánia)." Nagy az öröm, amikor meglátjuk, az emelkedő sem számít, ami felvisz odáig. Aztán kiderül, hogy a plébános nincs odahaza, marad a betonplacc melletti fű és a sátor, de van csap. Közben a kocsit beszorítják a templom mellé, ahol nincs hely megfordulni, de végül egy mellékúton sikerül legurulni. Találkozunk Hujbert Tamással, aki elhozza a lencsefőzelékünket, amit véletlenül elvitt a másik csapat. Kapunk tőle pár liter tejet is.