Reggel érdekes módon megint kenyérhiányban szenvedünk, nem messze pékség, 1000 Ft kilója. Hátul maradok a pakolókkal. Első megálló Senigállia. Már útközben utolérjük a többieket Fanóban, ahol a tábla szerint van Auchan. Egyrészt, soha többet ilyen táblának nem hiszek, másrészt nem megyek Auchan-ba, harmadrészt most már nem kezdek el anyázni, mert lehetett volna egy csepp eszem és 1 km után visszafordulok, az út mellett is találtunk volna valami boltot, negyedrészt az Auchanba sem volt normális áron normális kenyér (az olasz kenyerek jellegzetessége, hogy másodállásban kalapácsként használhatók, a héja szájsérülés nélkül nem fogyasztható és nincs benne egy csöpp só se). A fanói Auchan 10 km-re volt Fanótól, persze nem abba az irányba, mint amerre nekünk mennünk kellett volna. A Nap is elég jól sütött, mindenfajta ipari területen, kátyúkon vágtuk keresztül magunkat (ideális útvonalvezetés egy bevásárlóközpontba). A kocsit és a sofőrt is megpróbálta az út. Sanyival és Kendével mentünk be a boltba. Vettünk egy kis vizet is. Másfél liter simán lecsúszott. Valaki elejtette a szőlőjét, szemezgettünk belőle. A többiek már fürödtek Senigálliában, mikorra odaért a hátsó alakulat. Most – tegnappal ellentétben – nehézséget okozott, hogy az elővárosban álltak meg az ipercoop után balra, át a vasút alatt, majd a parton egy kicsit tovább Ancona felé. Andris a padka segítségével kificamította a bokáját. Olajbogyó volt sajttal az ebéd, fenséges lakoma. Volt egy WC nem messze, két úr várakozott előtte, meg egy kisfiú. A fiúcska folyamatos kapcsolatban volt a bennlévőkkel, akik fürödtek, mostak, és még ki tudja mit csináltak, a két úr egyre kevésbé bírta cérnával, dörömböltek az ajtón. A fiúcska is próbálta siettetni a rokonait. Láttam, hogy itt kilátástalan sorra kerülésem, az út másik oldalán senki nem tülekedett. Épp akkor érkezett Marci, hogy elmossa az evőeszközeit, sok sikert kívántam neki. Ancona fakultatív program lesz, sokan mennek Marci vezetésével. Valamivel hamarabb indulnak. Mi elkerüljük a várost. A kocsi Loretóba megy, oda tervezzük a szállást. A terv füstbe megy, a kocsi váltójával gondok vannak, leszáll az est. Egy picit mi is bemegyünk Anconába. A városon kívül 1,4 km-es alagút, a szellőző visítása a poklot idézi (bár a pokolban – tudtommal – még nem jártam). A kocsi Castelfidaróban, Balázs és Peti előttünk, az Anconába bement csoport mögöttünk (de senkit nem tudunk elérni közülük). Megállunk a 321-es kilométerkőnél, egy Iveco szerviznél. Kende tesz egy tétova kísérletet Loretóban, de már 10 óra elmúlt, a többiek is befutnak, végül a legszebb éjszakai szállásunk kerekedik. A szerviz reflektorai alatt sorba fekszünk, 20 méterre az SS16-os úttól. Egy kamion áll a parkolóban (több is dudál az útról). Már alszanak páran, mikor kiáll, ők is arrébb gurulnak. Végre elkészül a paradicsomos húsgombóc, már két napja tervbe volt véve. Sebi ismét megjegyzi: „Tanár úr, ez nagyon jó!” Sokan nem helyeselnek neki, pedig nekem is ízlik.