Mivel a paprikás krumplihoz szépen fogyott a kenyér, reggelre ismét hiány merült fel. Vásárlással kezdünk, addig a többiek elindulnak (tízkor). Maradnak a naposok, illetve Sebi és Levi, akik szerelik a bringájukat. Ketten összehoznak ezen a reggelen pár defektet, általában a külső okozza a bonyodalmakat. Az út a tegnapról jól ismert SS309, újfent teli kamionokkal. Megbeszélt találkozóhely: Lido di Spina, amit az autópálya elágazóját követően két csatornán való átkelés után egy balkanyarral lehet elérni. Még ha így is van, több bonyodalmat is okozott ez a hely. Ennek oka elsősorban az volt, hogy már az első csatornán átkelve ki volt írva balra Lido di Spina (és Lido di Estensi). Ez az út különben Lido di Estensibe vitt, de onnan is elérhető a találkozóhely. A csoport Lóci vezetésével haladt előre és a tervnek megfelelően az első elágazó körforgalmában mentek tovább egyenesen. A hátul jövők közt voltak okosabbak és lekanyarodtak balra. Ez és a követési távolság figyelmen kívül hagyása vezethetett Andris eséséhez, ő nem akart kanyarodni, de az előtte lévő Sanyi igen. A kocsi szintén itt kanyarodott le. A cél előtt tehát hirtelen széthullott a csapat és tengerparti helyet sem volt könnyű találni, mert szinte minden centi fizetős volt. Végül a 61-es bagno mellett táborozott le a csoport. A hátsó alakulat megállt egy benzinkútnál. Már az előző benzinkútnál megkérdeztem, hogy megálljunk-e, minek, mentünk tovább. Egy km múlva azonban már ez volt az óhaj. Egy magyar kamionsofőrrel üldögéltünk kint, néztünk valami érdektelen olimpiai közvetítést, elrágcsáltunk egy csomag mogyorót, töltöttünk pár kulacs vizet, majd rávettük magunkat, hogy folytassuk utunkat. Levi rögtön defektet jelzett. Szmeskóék továbbmentek, visszamaradtunk Sebivel szerelni. Újra meglátogattuk a benzinkutat is. A WC-n az első gomb nem hozta működésbe az öblítő szerkezetet, a másodikkal nyertem. Mikor kiléptem, félig aggódó pillantások szegeződtek rám. Nem törődtem vele. Később eszméltem, hogy az első gomb a vészjelző lehetett. Levi megkapta a tartalékbelsőmet, miután az előzőt beragasztottuk, visszatettük, felfújtuk, volna, mert újra eresztett (még két lyuk keletkezett rajta). Szóval tetemes hátránnyal mindenki mögött tekertünk tovább. Az első körforgalomban építkezés volt, pirosat kaptunk. Hosszasan álltunk, mígnem zöldre fordították a táblát, viszont Sebi még mindig nem érkezett meg. A reggeli szerelgetés után felötlött bennem, hátha neki is defektje van, visszafordultunk. Pár pillanat múlva szembetalálkoztunk, megint visszafordultunk, ő még átment a zöldön, mi ismét beragadtunk. Sebi maradt elől, és ő is balra fordult az első körforgalomban. Így találkoztunk össze az autóval. Halász úr szintén a többieket kereste, sikerült őt nagyjából útba igazítani, bár ez teljesen nem nyugtatta meg. Lido di Spinában volt az első nagyobb fürdés; Varga Peti és a tenger. Volt némi ebéd, dinnye, de az indulás nem volt zökkenőmentes, Kati is defektet kapott. Közben kiderült, hogy 1100 Ft alatt a telefonos kommunikáció csak korlátozottan működik, Halász úr telefonja már csak SMS fogadására volt jó. (Az 1100 Ft-ot tapasztalati úton határoztam meg, miután más is hasonló jeleket észlelt 1034 Ft táján.) A következő állomásnak Ravenna volt kiszemelve, kedvenc városaim egyike (pl. Odoaker, Theoderik, Iustinianus miatt). Sikerült ismét széjjelszakadozni, Theoderik mauzóleumát csak táblán láttuk, a San Vitale lett kitűzve találkozóhelyül. A táblák követése nem volt túl szerencsés, mert épp az ellenkező irányba mutattak. Jött a kérdezősködés, és végül megint odatalált mindenki. A San Vitale természetesen már nem volt nyitva, de hogy Ravenna nevezetességeiből legalább egyet útba ejtsünk, Dante sírja felé indultunk. Az ötlet nem volt közönségsiker, hiszen már eléggé lemenőben volt a Nap. Ráadásul az eddigi ravennai kóborlásainkat betetőzendő, Dante sírját is sikerült elvéteni. Szerencsénkre jött egy bácsi kerékpárral és elvezetett minket a jeles költő sírjához, ki az emberélet útjának felén egy sötét erdőbe jutott, és az igaz utat nem lelte. Ezután Megyeri Sanyira és a GPS-re bíztuk magunkat, hogy kijussunk a városból, majd Lido di Dantébe érjünk. Oda terveztük ugyanis a szállást. Előkerültek a lámpák, egy nem túl jó minőségű úton érkeztünk meg a végállomáshoz. A plébánia is könnyen meglett, csak a kocsi nem volt ott. Küldtem SMS-t, egy óra múlva a kocsi is előkerült. A plébánia kertjébe gyorsan beengedtek, még a templomot is kinyitották (ez utóbbit sajnos nem használtuk ki, elég fáradt volt mindenki). Jancsok Peti tudósítása szerint reggel hétkor lesz mise. Gyorsan feldobtuk melegedni a babfőzeléket. Sebinek ez is nagyon ízlett. Volt mellékhelyiség és egy kerti csap is. Előbbi ajtaja, ha becsukódott, csak kulccsal lehetett nyitni (illetve belülről). A kulcs Petinél volt, aki már aludt, mikor előállt egy ilyen helyzet. Lócival kértük tőle a kulcsot. Elkezdett kapirgálni a cuccai között, majd abbahagyta a keresést. Peti, a kulcs! Ja, azt hittem, álmodom.