Reggel a halkrémet Peti készíti. Nem tettünk bele fokhagymát. Csak pár gerezddel. A mai élmények: a mennyezet az Il Gesuban, ima egy kápolnában, Caravaggio festményei, Sziénai Szent Katalin sírja. Átmegyünk a Vatikánba délután, nem készítettem ennivalót, keresek egy boltot. Nem lehet kártyával fizetni, csak 5 euró feletti vásárlás esetén. Veszek pár kiló banánt. Az eladó érdeklődik is a fogyasztási szokásaimról. A téren kiosztom. Kupola. A Szent Pétert nem lehet végignézni. Megyer József írja Váry Gellért piaristáról (ő rajzolta le az összes piarista iskola és templom képét, ami a hátsó lépcsőházban iskolánkban is ki van állítva), hogy szívesen mutatta be magyaroknak a Bazilikát, amikor végigért az egyik oldalon azt mondta, hogy a másik oldal pedig pont ugyanilyen. Az altemplomba nem jutunk le. Mise van 5-től a szentélyben, így azt lezárják. Várunk. Ismét látom az Urunk színeváltozását Raffaello nyomán (10 évig készült mozaikból). XI. Ince sírja érdekes még (Buda visszafoglalása). Vacsora után egy kis bor mellett megosztjuk egymással élményeinket az útról. Már szépülnek az emlékek. Pedig Brigi megfogadta, hogy soha többet. Ádám még csak az első napért tud igazán lelkesedni. Marci a lemaradást is nagy megnyugvással fogadta. Az Assisi előtti hegyen való átkelés bekerül a legendáriumba. (Az Iveco is; Assisiben hol lesz a szállás? Az Iveco szervizben.) Gábor és a péntek (felgyújtom a biciklit). Eszter köszönte, hogy elviseltük. Tényleg. Egymásra tudtunk támaszkodni. Csongor bizonyított. Lóci, Peti felkészületlenül jöttek. Jánosnak a kerékpárja egy kicsit kedvét szegte. Én próbáltam Krisztus keresztjéből erőt meríteni, hogy jól szenvedjek. Lesz miről mesélni. Lehet belőle táplálkozni. Ha szét is szakadtunk, mindig egymásra találtunk. Átéltük, megéltük, túléltük.