Nagy ködre ébredtünk, ahogy felszállt, úgy csodálkoztunk rá a tájra, a folyóra. Volt idő felszállnia, ismét csak tízkor indultunk el. A tea elkészítésénél megint akadozott a gáz, fogtam vagy negyedórán át, mígnem átadtam másnak e nemes feladatot. Akkor meg is javult a szerkezet. Halat reggeliztünk. Miután kinavigáltuk a kocsit is, mentünk tovább a Savinja völgyében (egy helyen bányává változott az út). Zidani Most-nál nyugatra kanyarodtunk és a Száva völgyében folytattuk utunkat. Lenyűgöző volt a táj. A túlpart persze végig jobbnak tűnt, itt állandóan kereszteztük a vasutat. Az út egy helyen egyirányúvá vált, lámpa jelezte a behajtás lehetőségét. Belementünk a pirosba, szemből meg is kaptuk a forgalmat, a szűk út egy kilométernél is tovább tartott. Ha zöldben megyünk, nem is biztos, hogy átérünk. Elfértek mellettünk az autók. Litijánál a jobb parton kívántam maradni, Halász úr viszont az út minősége miatt a másik oldalt javasolta. Így végül itt indultunk el, leszámítva Záchékat, mert ők korábban útra keltek. Elég forgalmas úton haladtunk Ljubljana felé, még a város határában összetalálkoztunk a kocsival, és szerencsére Zách úrral is sikerült felvenni a kapcsolatot, majd a fővárosban összetalálkozni. (A Trblj… utcában.) Előre mondtam, hogy csak a center táblát kell követni, azért sikerült elnéznem, pedig Sanyi szólt, hogy balra kell kanyarodni. Amikor nyilvánvalóvá vált a tévedés, megfordultunk. A városban aztán a többség nem kívánt hosszabb időt eltölteni. A pihenőidő alatt sikerült a csapategyesítés. Egy templom mellett parkoltunk, megkérdeztem, hogy valaki benézett-e, egyikük rögtön igennel válaszolt, komolyan - kérdeztem újra, nem. Egy bal-jobb-bal-jobb-bal kanyarkombináció után irányba is álltunk. Kende és Peti előrementek szállást keresni, több helyen is érdeklődtek, mígnem az egyiknek megnyíltak a kapui (Logatec, plébánia, az útról balra kell kanyarodni a Tus után). Az utolsó kilométereken emelkedett az út, Sebi jól megnyomta a végét. Fél hét felé értünk oda, hétkor mise kezdődött a templomban, páran részt is vettünk rajta. Érdekes volt, hogy az evangélium után percekig csöndben ültek. Vacsorára lecsó készült. Felüdítően hatott az elmúlt napok konzervjei után, ahogy a zuhanyzási lehetőség is, meg Beethoven Kende előadásában. Bent is lehetett aludni, én inkább kint maradtam. Éjjel valami leesett az erkélyről (hallottam is), reggel raktam össze belőle egy telefont (Szmeskó Gáboré volt, éjjel nem foglalkozott vele, amúgy sem volt túl jól aznap).