Kilencre ki kellett pakolnunk a kertet, nagy nehezen sikerült csak. Kenyérnek megint híján voltunk, a kocsi beállt a közeli kapuhoz, addigra sikerült vásárolni, ott reggeliztünk. Mire befejeztük, egészen meleg lett, ezért tekerés helyett városnézés lett a program. Kende és Sanyi elindultak szállást keresni, Lóci, Ádám, Brigi, Ábel és Matyi kicsivel hamarabb, hogy ne kelljen megint éjszaka tekerni (Ádám azért kifogott egy defektet). Nem fogok nagy újdonságot mondani azzal, hogy Assisi gyönyörű, és a meleg ellenére nagyon tetszett a séta. A Szent Klára templom ugyan zárva volt, de Szent Ferenc sírját imádkozva körbejárhattam, Levivel felsétáltunk még a Rocca Maggiore-hoz, útközben bekukkantottunk egy-két templomba. A következő állomás Porciunkula volt, ismét egy bazilika, aminek a közepén egy kápolna van, ezt Szent Ferenc újította fel. Közben meg is ebédeltünk (valószínűleg). Az elindulás kicsit csúszott, aztán a Foligno táblát követve sikerült egy autópályára manőverezni magunkat. Úgy néz ki, hogy tábla után nem szabad menni. A nem táblás út, amit érzésre követtem (meg mások tanácsára), rögtön megfelelő irányba vitt. Eszti és Peti biciklije átmenetileg felmondta a szolgálatot, Esztivel visszatekertünk a kocsihoz a templom mellé, aztán Eszti elnavigálta a kocsit Petihez. A lényeg: öt óra volt, mire elindultunk úgy igazán. Folignoban egy boltból kértünk vizet, majd kiverekedtük magunkat az útra. A tervünket egy defekt keresztezte. Miután a szerelés elhúzódott, Marci maradt hátra utóvédnek (a tegnapi után nem tört ki örömujjongásban, hogy ismét ilyen nemes feladat hárult rá). A többség elindult Spoleto felé. Párszor útközben meg kellett állni, hogy előre- és hátrabeszéljek. (Javaslat a Folignóból kivezető útra, és hírek érkeztek a szállás felől.) Az útjelző táblák többször megtréfáltak (hagytuk magunkat), Spoleto elérését mindig autópályán kínálta, pedig mellette is ment egy oda tartó út. Épp Spoleto előtt ért utol minket Marci és a többi lemaradó. Ott egy autós visszaküldött minket az autópályára vivő útról, és egy mellékúton végül csak megérkeztünk a városba. Félve, hogy ismét autópályára tévedünk, elkerültük a Terni felé vivő utat, de a városban egy fiatalember eloszlatta aggodalmunkat, járható az út kerékpárral is. Még majdnem szállást is ajánlott nekünk, erősen sötétedett már, Varga Peti azonban azt mondta neki, hogy elég erősek vagyunk eltekerni odáig (és még azon túl is persze). Terni 27 km volt, a szállás pedig még 10 km-re onnan, Piedilucoban. Erzsikét megkérdeztem, hogy nem lenne-e jobb kocsival megtenni a hátralévő utat, mert még kemény emelkedők is lesznek. Ő beleegyezett, a kocsi visszajött érte, Lacitól elkértem a lámpát. Amúgy szép tájon vitt az utunk, csak éppen semmit nem láttunk belőle. Megint Csongor ment az élen. Az emelkedő bejött, aztán volt gurulás is. Terniben kóvályogtunk, megint volt benne egy autópálya és visszafordulás. Aztán leírtunk pár hurkot, mígnem egy elágazóban ráakadtunk az SS79-es útra, amin mennünk kellett. A biztonság kedvéért még meg is kérdeztünk valakit, aki azt ismételgette, hogy „semper diritto”, ami reményeim szerint azt jelentette, hogy egyenesen előre, a kezével mintha ezt jelezte volna. Persze az egyenes eléggé kanyargós lett a szerpentin miatt. Marmorénél jártunk, amikor felhívtam Ábelt, hogy a szállást miként találjuk meg. Mondott pár információt, de azzal nem éreztem magam kisegítve, ezért kár volt felébreszteni. Pont Piediluco határában ért utol minket a kocsi, és mutatta az utat befelé. Éjfél előtt pár perccel érkeztünk meg. A meleg vacsoráról ismét le kellett mondanunk, megettük az egyik konzervet hidegen (vagy langyosan). Cserkészek voltak a szomszédban. A két fürdő előtt a szokásosnál is nagyobb tumultus alakult ki. Lóci kiszedte a nyolcast Eszti bicajából, Peti pedig megbeszélte, hogy másnap Terniben megszerelteti a magáét. Amúgy a szállást eredetileg Greccioba terveztük, de az elöl lévők elnéztek egy kanyart, nem biztos, hogy rosszul jártunk ezzel.