Reggeli után hajóval megyünk Velencébe, Lóci marad a kempingben a biciklikkel. Vázolom, hogy honnan van Velence gazdagsága, és máris nem csodálkozunk a kempingeseken. Zára, majd Konstantinápoly elfoglalása (4. keresztes hadjárat), a rablás Velence életének alappillére volt. Meg kereskedtek (ami majdnem ugyanaz más szóval). Ebből építettek templomot, meg palotákat. Mint a modern demokráciák: ránézésre szépek, mézes-mázos a szavuk, csak éppen hazudnak és a pusztulás szélén állnak. Mindettől függetlenül gyönyörködünk a városban, a San Marcoban, a térben, a Dózsepalotában, az oroszlánokban, a Frariban, Tiziano festményében (Mária mennybevétele). Fél háromig maradunk, hajóval vissza Fusinába. Az SS14 után, most az SS309 következik. Elég széles az út szélén a sáv. Sok a kamion, 1-2 km/h-val megdobják a sebességet. Porto Viroban sikerül szállást találni (Kende, Andris). Nem véletlen, Untsch tanár úrral annak idején már jártunk itt, a szaléziaknál. Marci és Sebi fakultatív programban meglátogatták Chióggiát, este navigálom őket a városban, bár magam sem tudom, hogy hol vagyok. Vacsorára paprikás krumpli készül, (majdnem) mindenki kiveszi a részét a munkából. Alessandro is velünk eszik. Marad még reggelre is (de reggel elfogyott!). Van focipálya lelátóval, csocsó, billiárd, asztalitenisz, kosár, kézi, röpi, és persze öltöző zuhanyzóval. Alvásra majdnem mindegyik termet, pályát igénybe vettük.